|
Hair Tom O’Horgan, Milos Forman, Pintér Tibor. Ha a huszadik század második fele és a huszonegyedik század első pár évét valamilyen úton-módon összehoznánk, és ezt a három rendezőt rávennénk, hogy alakítsák meg Caesar és a többiek után a III. triumvirátust esetünkben a világot jelentő deszkákon, az egyértelműen bombasiker lenne. Csupán egy dologra kellene őket megkérni: Fiúk, rendezzétek meg közösen a Hairt! Egyedül is sikerült nagyszerűt alkotni, közösen pedig féljetek a magukból kikelő rajongóktól! Számomra 1968. április 29-én a broadwayi bemutató sem jelenthetett volna nagyobb élményt, mint a 2007. február 7-i kiskőrösi előadás. Jóllehet, az összes városunkba érkező előadást láttam (nem csak a Sziget Színház darabjait), de bizton állíthatom, a Hair magasan megugrotta az összes lécet, amit valaha a színházunkban bemutatott előadások felállítottak. Ezen a szerda estén is elvégeztem a színházak előtti jól megszokott rituálémat. Jóval a kezdés előtt megjelentem a színházban, üdvözöltem az ismerősöket, akik a város színházba járóinak kemény magját képezik, majd elfoglaltam törzshelyemet az ötödik sorban, és percenként órámra pillantva vártam, hogy végre felgördüljön a függöny. Vagy jelen esetben sokkal inkább, hogy szétnyíljon... Ahogy azt a Sziget Színháztól megszokhattuk, a várakozás nem volt hiábavaló, hiszen Pintér Tibor társulata ismét egy csodát varázsolt a színpadra. Magát a darabot senkinek nem kell bemutatni. Akinek nem volt szerencséje Tom O’Horgan rendezésében látni – mint például nekem, aki abban az időben még meg sem születtem – az Milos Forman filmvászonra vitt verziójából ismerhette meg a fülbemászó, egész mélyen megragadó és felejthetetlen dalokat. A hippik lázadását, életérzését, a drogok világát, és a vietnami háborút mi már testközelből ugyan nem tapasztaltuk, de a darab zseniálisan „dokumentálja” a kort. Aki beül valamelyik színház székébe, nem csak egy nagyszerű musicalt kap, de egy hiteles korrajzot is. Így volt ez Kiskőrösön is. A parádés szereposztás, a jelmezek, a dalok, a fények és az ötletes díszlet mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy újraéljük a hatvanas évek Amerikáját. A színészek és színésznők játéka felülmúlhatatlannak, énekhangjuk utolérhetetlennek tűnt, és mindezt tökéletes harmóniában egészítette ki a tánckar. A szereposztásból nehéz kiemelni szereplőket, hiszen a hippik világának egyenlőségét a színészek játéka is mutatta. Épp úgy volt hatásos a Bergert játszó Pintér Tibor, mint ahogy csodálatosan szép Bordás Barbara (Sheila), gyönyörű hangú Vörös Edit (Peggy), és leírhatatlanul komikus Várfi Sándor (Steve). De sorolhatnám tovább a tehetségek sorát, mégis egy valakit szeretnék még kiemelni. Makrai Pált. Egy ilyen nagy név olyan apró szerepekben tűnt fel, amik szerencsétlenebb esetben alig maradnának meg a néző emlékezetében. És az, hogy szerep helyett szerepeket írtam, az nem véletlen, hiszen ezen darabon belül Makrai Pál négy karakter bőrébe is belebújt. Kaméleonként alakult át sznob apából tanárrá, tanárból bíróvá, bíróból pedig egy alkoholista apává. (Ha valamilyen szerepkört kihagytam, az is csak tovább méltatja a színészt.) A szerepeket oly nagyszerűen fogta meg, hogy ilyen apró jellemekből is hatalmas poénokat tudott kihozni. Ehhez csak gratulálni tudok! Egy szó, mint száz, a darab tökéletes. Biztosan állíthatom, hogy új kedvencemmé vált, és szerintem a kiskőrösi közönség megszavazza a következő darab igényét, hiszen ez a csapat akármivel jön, az nálunk hatalmas siker lesz. És ugyan ezt nem én döntöm el – hogy stílusos legyek a hajam „nem bírák parókája” – de én azért tiszta szívből szorgalmazom a következő darab kiskőrösi bemutatását, és szerintem több száz ember nevében beszélek. Egy biztos, a darab akkora hatással volt rám, hogy talán még a hajamat is megnövesztem... Hiszen „Nőjön minden haj, nem lehet az baj…” -MarkóGábor- Kiskőrös |
|
|
A PADLÁS Pintér Tiborról sokan példát vehetnének a legnagyobbak is nem csak itthon, de akár a tengerentúlon is. Nem csak vezeti a szigetszentmiklósi Sziget Színházat, de állandó rendező, színész és énekes is egyben. Amikor először hallottam körülbelül egy évvel ezelőtt a vándortársulatáról, nem tulajdonítottam nekik túl nagy jelentősséget, azon kívül, hogy már az előadás előtt hetekkel néztem a naptárat, mikor is gördül fel újra a függöny városunk apró színházában – mint ahogy teszem ezt az összes előadás előtt. Lelkes színházbajáróként jegyem volt természetesen arra a Musical Estre is, amit ez a számomra addig ismeretlen színtársulat neve fémjelzett. Az előadás után úgy álltam fel, hogy ha ez a társulat így énekli el a Rómeó és Júlia, a Grease, a Hair, a My fair lady, a Sakk musicalek egy-egy betétdalát, akkor milyen lehet egy egész estét betöltő darabjuk? Ez sem váratott sokáig magára, hiszen a Marica grófnő közel három egész órája röpke időnek tűnt ilyen zseniális játék, énektudás és tánckoreográfia mellett. Nagy bizalommal készültem a szigetszentmiklósi társulat következő kiskőrösi szereplésére, amikor is az Ég és Föld között elterülő, Keletet és Nyugatot összekötő, a Fényt meg a Sötétet megbékítő Padlást hozták el Kiskőrös város mondhatni állandó 300 színházbajárójának. A Padlás sokak számára ismerős lehet. Aki már látta, azt megragadta a különleges világ, a mesékből kimaradt szellemek, az emberi jószívűség tökéletes példázata, mondhatni az a könnyfakasztó boldogság és idill, amit magával vonz a karakterek kényelmes naivitása és szeretete. De egyben ez az a világ, amitől jelenlegi Világunk a legmesszebb áll… Aki a darabot nem látta, az legalább a zenéjét ismerte, hiszen mondjuk ki, ez az a darab, amire igazán büszkék lehetünk, hiszen eredeti ’made in Hungary’. Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter szerző trió ötletét esetünkben Pintér Tibor rendezte színpadra. A Padlás bebizonyította, hogy nem kell ahhoz száz kilométereket utaznunk, hogy profi színházi előadást lássunk. A technikai felszereltség, a színészek játéka, komédiázása és a csodálatos zenék mind-mind közrejátszottak abban, hogy a Vígszínház forgó-liftező-repülő-bukfencező színpadán látható előadást bőven megközelítse, sőt talán többet is nyújtson. Érdekes látni ezeket a színészeket és színésznőket, amikor a hónapok elteltével más és más szerepekben tűnnek fel. Pintér Tibor (mint általában) most is főszerepet játszott, amit egyértelműen meg is érdemelt. A mosolyra fakasztó szerepek mellett a hangos nevetést a csetlő-botló kung-fu (vagy más meghatározhatatlan küzdősport) mester megjelenése garantálta, akit a Detektív szerepében Csizmadia Ákos testesített meg. Az egyik legérdekesebb szerep mégis csak a melegszívű hóhér szelleme volt, aki az egész darab alatt némaságba burkolózott, játéka mégis a „beszélő” színészeket megszégyenítő volt. Ezzel bizonyított, hogy a jó színésznek még mikrofon sem kell… Ámbár a mindig morcos Lámpásnak (Mező Zoltán) még így is sikerül beléfojtani a szót. Gondolom őrá senki nem emlékszik. Ő a nyolcadik törpe a Hófehérkéből. Persze ezen már meg sem lepődünk, miután kiderül, hogy a Csipkerózsikában valójában két herceg volt. Ilyen és ehhez hasonló különlegességeket vonultat fel a darab, miközben állandóan szól a fülbemászó dallam, és a szereplők énekelnek mindenről, ami az ember számára a nagybetűs JÓ, vagyis a szeretetről, a Földünkről, a szépségről, az emlékekről, vagy épp a szilvásgombócról… -MarkóGábor- |
|
Bemutatjuk a Sziget Színház kis művészeit |
 |
 |
 |
|
But Enikő NÉVJEGY: BUT ENIKŐ
Született: 1992 augusztus 21-én Budapesten
A Batthány Kázmér Gimnázium 7. osztályos tanulója
Egy éve tagja a Sziget Színház stúdiójának 
Enikő szinte egész nap énekel. Legszívesebben gimnáziumi feleleteit is dalolva adná elő, de mert erre nincs lehetősége, hangját csak délután engedi ki amikor egyedül van otthon. Legalkalmasabb helynek a fürdőszobát tartja , sokakhoz hasonlóan ő is felfedezte, hogy ez a helyiség különleges akusztikai tulajdonságokkal rendelkezik. A lakótelepi lakásban mit szólnak mindehez a szomszédok? Megszokták és megkedvelték a hosszú, fektehajú lány különlegesen szép hangját. A szomszéd néninek már „kívánságlistája” is van. A legjobban azt szereti ha a csillogó szemű lány a Mamy Bluet énekli.
Enikő abban különbözik a hasonló korú lányoktól, hogy ő nem rajong a divatos, „kérészéletű” sztárokért, de szívesen hallgatja a Gun´s and Roses, a Led Zeppelin és a Deep Purple eggyüttesek dalait. Kedveli a musicaleket és az operetteket, de az opera már (vagy még?) nem az ő műfaja. Kedvenc tantárgya a biológia. Szabadidejében sokat olvas, főként a kötelező olvasmányokat- van belőlük éppen elég.
5 évig kick boxolt de egy versenyen „összeszedett” néhány csúnya sérülést és ez elvette a kedvét ettől a harcias sporttól. Egy ideig kajakozott most pedig a gimnáziumban kosárlabdázik. Közlekedni legszívesebben kerékpáron szeret.
Szerinte hangja csak úgy van. Magától jött, mert sem anyukájának sem apukájának nincs különösebb tehetsége az énekléshez. Ötödikes korában Aretha Franklinnel próbálkozott, szerényen hozzáteszi: kevés sikerrel. Ennek ellenére az énekesnő továbbra is a kedvencei közé tartozik. Szülei elsősorban a gimnáziumban való helytállásra ösztönzik de az éneklésre is biztatják. Enikő tudja, hogy most a tanulás a legfontosabb , de azért már tervezgeti a jövőjét. Az érettségi után teljes erővel a zenetanulás felé akar fordulni. Kudarcairól nem beszél, talán mert eddig nem is voltak. Sikerei annál inkább: több ének -és dal -versenyen vett részt egyénileg és kórusban rendre az elsők között végezve. Legnagyobb sikerét mégis idén, március 15.-én érte el. A költő visszatér című zenés darabban Détár Enikővel énekelt duettet több mint ezer ember előtt. Az előadás után a művésznő aláírásokat osztogatott. Enikőnek az aláírás mellé még azt is odaírta: „ Gyönyörű hangod van, vigyázz rá!„
És Enikő vigyáz a hangjára, mert eltökélt szándéka, hogy egyszer ő is énekesnő lesz.
Szabina Zoltán |
|
Bemutatjuk a Sziget Színház (kis) művészeit I. |
|
|
|
|
Szabina Bence Névjegy: Szabina Bence
1994 február 3.-án született Budapesten
A József Attila Általános Iskola 6. osztályos
tanulója. 2003 óta tagja a Sziget Színház
stúdiójának. 
Kevesen tudják, hogy a Sziget Színházban működik egy gyermek stúdió ahol különböző (6- 16 éves korú) fiatalok kapnak lehetőséget arra, hogy a színpadon megcsillanthassák tehetségüket. Vezetőjük Pintér Tibor, aki hétről-hétre tanítja őket a színészkedés mesterségére.
--Bokros teendőid mellett miért tartod fontosnak, hogy gyermekekkel is foglalkozz?
--Ennek több oka is van. Fontos az utánpótlás szempontjából, mert a felnőttek közül előbb-utóbb -más komoly lehetőségek reményében- többen elhagynak majd bennünket. Amiért nem hibáztatom őket , sőt kifejezetten örülök, mert ez is csak azt bizonyítja, hogy alapos, jó munkát végeztünk és biztos vagyok benne, hogy fiataljaink bármelyik nagy kőszínházban megállják majd a helyüket. Az is igaz,hogy minden gyermekből nem lesz színész. De veszíteni akkor sem fognak semmit.
Itt megtanulnak szépen, értherően beszélni, különböző játékokon keresztül már egésszen fiatalon megismerkednek ,megbarázkoznak a színházzal és a színpaddal.
Talán sikerül kicsit ráébresztenem őket a zene szeretetére is, de a legfontosabb számomra az, hogy megtanítom őket kommunikálni. Ha színész nem is vállik mindeggyikükből, a kommunikációs készségük nagyban fejlődik és ezt későbbi életük minden helyzetében hasznukra tudják majd fordítani.
Szabina Bence 3.éve tagja a színház gyermek studiójának. Az iskolában a jó tanulók közé tartozik, kedvenc tantárgya a történelem és a testnevelés. 7éve karatézik.
Szobája falán számtalan érem és oklevél tanuskodik, hogy nem is akárhogyan. 2002 novemberében az I.K.F. Nyílt Karate Stílus Világbajnokságon bronzérmet szerzett.
Szabadidejében jelmezeket tervez és el is készíti azokat.Szeret zenét hallgatni, kedvence a Blink182. Apukájától gitározni tanul.
--Az iskolában szinte minden vers-próza és mesemondó versenyen elindultam amiken jó eredményeket értem el. ( Általában megnyerte őket -a szerző-) Ezért apukám egyszer elvitt a Sárga Házba. Megismerkedtünk Pintér Tiborral és egy hét múlva már a színpadon álltam. Bemutatkozásképpen elmondtam egy verset. Sajnos csak arra emlékszem, hogy nagyon izgultam, de a végén megtapsoltak és akkor már sejtettem,hogy nagy baj nem lehet. Nemsokára szerepet kaptam az éppen aktuális vizsgadarabban: A lónak vélt menyasszony című vidám műben egy diákot alakítottam. Az elmúlt évben pedig a Micimackóban Malackát. Ez már sokkal nehezebb szerep volt, mert ebben énekelni is kellett. Közben bekerültem a nagyok közé is. A Csárdáskirálynőben a kis pincért, a János Vitézben pedig egy barikát alakítok.
Apró szerepek, de én örülök nekik, mert nagyon szeretem azt az érzést amíg a takarásban izgulok és várom azt az egy percnyi időt amikor a fénybe, a „világot jelentő deszkákra” léphetek. Amíg ott várok és nézem a nagyokat, arról álmodozom, hogy egyszer talán majd én is olyan leszek mint ők.
Tibor már az első alkalommal amikor találkoztunk azt mondta, hogy nagyon hasonlítok a Kis Hercegre és ezért meg fogjuk csinálni azt az én főszereplésemmel. Nem akartam hinni a fülemnek, de az álom mégis valóra vált. Ez egy csodálatos darab. Mészáros László zenésítette meg és Várfy Sándor rendezte. A Kis Herceg bolygóról-bolygóra utazik barátokat keresve ,míg végül a Földre érkezik. Emberekkel találkozik akik mindannyian egy-egy tulajdonságot jelenítenek meg. Így képet
kapunk arról, hogy milyenek is a felnőttek. Végül a rókától megtudja a nagy titkot:
„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan.„
--Az előadások előtt nagyon izgulok, de amint felmegy a függöny a lámpalázam elmúlik és onnantól kezdve már csak a darabbal foglalkozom. Sok helyen bemutattuk már és mindenhol nagy sikerünk volt.
Idén egy komoly darabbal készülünk a vizsgára. Golding: A legyek urá-ban játszom Röfit. Ez egy nagy kihívás,küszködünk is vele rendesen. Május végére tervezzük a bemutatót, addig még van tennivalónk bőven.
--Formaság de azért megkérdezem: mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
--Színész! --vágja rá gondolkodás nélkül.-- S, hogy erre minden esélye megvan arról Pintér Tibor így beszél:
--Bence azok közé a tehetséges gyerekek közé tartozik akin látszik, hogy jól érzi magát a színpadon. Olyan adottságokkal rendelkezik amik alkalmassá tehetik őt arra, hogy igazi színésszé váljon. Odáig persze nagyon hosszú, nehéz és göröngyös út áll még előtte. Ő mindenesetre már rálelt és elindult ezen az úton..
-sz.z- |
|
Bemutatjuk a Sziget Színház művészeit IX. |
|
|
|
|
Rosta Claudia NÉVJEGY: ROSTA CLAUDIA
Született: 1984 február 12. Tapolca
A Batthány Kázmér Gimnáziumban érettségizett.
Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi karának harmadéves hallgatója.
2005 decemberében színészdiplomájának gyakorlati vizsgáját sikeresen letette, idén vizsgázik dráma- és színháztörténelemből.
1999 óta tagja a Sziget Színháznak. 
A Veszprém megyei Tapolcáról messzire vitt a kétéves gyermek útja. Vegyészmérnök édesapja Floridában doktorált így a család egy évre Talahasseeba költözött.
Ezekre az időkre azonban még csak fényképekről emlékszik. Ami ezután jött az már jobban az emlékezetében maradt. Édesapja kutatói munkát kapott Bernben, így visszaköltöztek Európába. Az általános iskolát Svájcban egy kis városban: Glarusban járta ki. Itt került közelebbi kapcsolatba a zenével: furulyázni, zongorázni tanult.
A színpaddal is itt találkozott először. 6 évig balettozott és több esetben szólót táncolt. Amikor felvetem, hogy valószínűleg a balettban is komoly sikereket érhetett volna el, a tökéletes alaku lány csak legyint.
-” Nem valószínű, mert nem vagyok egy kifejezetten balett alkat. A tánctól azért sohasem szakadtam el. A balettcipőt szögre akasztottam ugyan, de szinte azonnal társastáncot és salsát kezdtem tanulni. „
1998-ban hazaköltöztek és Szigetszentmiklóson telepedtek le. A helyi gimnáziumban folytatta tanulmányait. Fehér Adriennél kezdett el éneket tanulni, aki rögtön felfigyelt a tehetséges lányra és beajánlotta a Sárga Házban működő Musical Stúdióhoz. Első apró de nem jelentéktelen szerepe a Grease című musicalben volt. Azóta láthattuk őt a Mágnás Miska Marcsájaként, a Csárdáskirálynőben: Stázi, a Marica grófnőben: Liza, a Hippolyt, a lakáj-ban Julcsaként, a Pletykában: Claire, a Micimackóban: Malacka, a János Vitéz-ben: Francia királylány, a Kis herceg-ben: a Róka, a Padlás kölyökszellemeként, és a Hair- ben: Jeannie szerepében.
Ezek után joggal gondolhatnánk, hogy már egy életre elkötelezte magát a színpaddal. De Claudiának van egy másik arca is. Erről így beszél:
- „Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Karának harmadéves hallgatója vagyok, gazdaságmatematikai elemző közgazdász szakon, pénzügyi szakírányon. Pénzügyi modellezés tárgyból tanársegédként is tevékenykedem. Érdekel a Tőzsde, az értékpapíroknak ez a tömeges, rendszeres spekulációval járó adás-vételére létesített intézménye. A színházat és az egyetemet még egyenlőre nagyon jól össze tudom egyeztetni. Mivel két egymástól igen távol eső dologgal foglalkozom az egyikből a másikba történő átmenet kifejezetten üdvözítően hat. Szeretem ha van előttem egy cél és amikor azt elérem jöhet egy új, jöhet egy másik. És így tovább mindíg csak előre új és újabb célok felé. De tisztában vagyok vele, hogy előbb vagy utóbb döntenem kell ....„
A céltudatosnak és magabiztosnak látszó lány beszélgetésünk során most először elbizonytalanodik.
- „Szeretnék színész lenni. De ugyanakkor szívesen dolgoznék a szakmában is, ha például kapnék egy jó álláslehetőséget. Egy valamit nem szeretnék, megkeseredni egy rossz döntésem miatt. Életem végéig bánkódni, hogy miért választottam így s miért nem másként. Ezért ezt a döntést most az életre bízom.„
2005 óta tagja a Mensa nemzetközi egyesület magyarországi szervezetének a Mensa HungarIQa-nak.
- „A Batthányban volt egy felmérés, az öcsém nevezett be. Kiderült, hogy különleges érzékem van a különböző logikai feladatok megoldásához. 150 felett volt az IQ-m,
( a 100 -as IQ-t tartják többnyire átlagosnak -a szerző-) így kerültem az egyesülethez.„
Claudia egy igazi európai polgár. Németül és angolul anyanyelvi szinten beszél, a francián - elmondása szerint - érezni, hogy tanulta. A magyar mellé 12 évi kinntartozkodás után megkapta a svájci állampolgárságot is.
Kedvenc énekesei Phill Collins és Whitney Houston.
-” Megkérdőjelezhetetlen, egyértelmű tehetségek ők. Koncertjeiket nem kiséri óriási látványosság, hatalmas show elemek. Kiállnak a színpadra és teszik amihez a legjobban értenek: énekelnek. Hangjuk elég ahhoz, hogy legyűgözzék a közönséget. Ugyanezt érzem Janza Katával kapcsolatban is, akivel már több közös fellépésünk is volt. Kata ugyanolyan őszínte a színpadon is,mint az életben.„
Azt már csak én teszem hozzá, hogy Claudia is ezen az úton jár. Az eddig elért eredményei alapján gondolhatnánk másmilyennek is, de ő végtelenül szerény és egyszerű. Nincs benne semmi mesterkélt és ez az ami rögtön megfogja, magával ragadja az embert. Nem nehéz megjósólni, hogy nagy jövő áll még előtte...akár így, akár úgy dönt. Beszélgetésünk végén azért sejtetni enged egy s mást amikor egy nagy magyar színésznőt idéz:
- „ A színházat egy év után ott lehet hagyni, két év után nehéz, de három év után már soha többé nem lehet megválni tőle.„
Szabina Zoltán |
|
Bemutatjuk a Sziget Színház művészeit IV. |
|
|
|
|
Vörös Edit NÉVJEGY: Vörös Edit
1983. június 17-én született
7. éve a Sziget Színház tagja
A József Attila Általános Iskola zene tagozata után a szintén városukban lévő Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizik. Jelenleg a Jazz Konzervatorium II. éves hallgatója. Zongorázni és énekelni tanul. Szarka György és Winand Gábor a tanárai.
Hét évvel ezelőtt édesanyja felfigyelt egy hírdetésre, amelyben énekeseket, táncosokat kerestek, egy induló Musical Stúdióba. A meghallgatáson Pintér Tibor megdícsérte szépen csengő hangját, - marasztalta - és nem sokkal később, már Esztert játszotta a Képzelt riportban.
Ezt követte a Grease Sandy-je, majd jöttek az operettek: Mágnás Miska ( Rolla ), Csárdás Királynő ( Stázi Grófnő), Marica Grófnő ( Liza ).
A János Vitéz cimű zenés játékon kívül mindegyik darabban szerepelt. Szerepeivel elégedett, álmai közt szerepel, hogy egyszer a Valahol Európában Éváját eljátszhassa. Persze nem csak a szomorú történeteket szereti. Szerepeit nagy átéléssel formálja, ha kell romantikus, ha kell szívhez szólóan szomorú, de jól érzi magát a Pletyka vidám hangulatában is. Különösen szíven ütötte az idén bemutatott Kis Herceg mesemusical, melyben a Rózsát alakította. Mint mondja, ez az első olyan darab a Színház életében, amelyik az élet dolgairól, a hitről, a szeretetről fogalmaz meg nagy igazságokat.
Az életet egyébként derűsen szemléli, mindennek a jó oldalát keresi, ez sok esetben átsegítette már a nehézségeken.
Szabad idejében zenét hallgat - elsősorban Jazz-t - de a klasszikusokat is szereti.
Az operetteket Maros Gábor szeretette meg vele, aki három előadásban is rendezte. Edit azt mondja: -Ez olyan magyaros ! Annyira bennük van a magyar íz ... És én büszke vagyok arra, hogy magyar lehetek. Sajnálja, hogy külföldön népszerűbbek az operettjeink, mint itthon.
A National Geographic a kedvenc csatornája. Elsősorban a történelem és a tudományos kutatások érdeklik.
Tervei között szerepel a család, két gyermek, és egy odaadó társ.
Példaképe Janza Kata. Szeretne olyan szintre eljutni, mint ő. Nemcsak az ismertsége miatt, fontosabbnak tartja az elismertséget . Tehát a szakmán belül is szeretné az igazi jó „vérbeli” színésznő címet elérni. Ehhez azonban nem elég a tehetsége, a szerencsére is nagy szüksége van.
Sok szerencsét Edit ! Szabina Zoltán |
|
|
