| Bemutatjuk a Sziget Színház művészeit V. |
 |
 |
 |
|
Hábencius György NÉVJEGY: Hábencius György 1981 március 27.-én született
2004-ben végzett Goór Nagy Mária színitanodájában 1 évig az Operett Színház Pesti Brodway Studiójának növendéke 7. éve tagja a Sziget Színháznak Általános iskoláit még a főváros VI. kerületében fejezte be. Állítja, hogy ha szüleinek nem jut eszükbe Szigetszentmiklóson házat építeniük, ő nem lenne színész. Szerinte most valahol Kőbányán „csövezne, bandázgatna”. A Sárga Házba is csak véletlenül téved be. /Vagy mégsem? Úgy emlékszik , néhány perccel előtte egy gyönyörű lány is a színházterem felé tartott./ Helyet foglalt az utolsó sorban, de Pintér Tibor rögtön felfigyelt a jóképű fiúra. A színpadra hívja és hosszas rábeszélés eredményeként elénekelteti vele a Ringasd el magad-ot. Gyuri azonnal kedvet kap a dologhoz, egész héten a magnót „nyüstöli” és a következő szombaton már újból a színpadon áll. Néhány héttel később már ő Manuel a Képzelt riportban. --Anyuék mindig mondogatták, hogy ebböl a gyerekből biztosan színész lesz, mert mindig produkálja magát, de én sohasem gondoltam, hogy valamikor majd egy színpadon fogok fellépni Makrai Pállal, Janza Katával, Maros Gáborral... Érdekli a Ji king /A változások könyve/ a Kínai bölcselet. A tökéletességre törekszik de nem görcsösen. Elfogad más bölcsességeket is. Hosszasan és lelkesen magyarázza a Ji king lényegét. Zenei mindenevő. Egyaránt szereti az operát és a rock zenét is.A régi nagy slágereket. Az operetteket meg azért kedveli, mert egyfajta magyarság tudatot ébresztenek benne. --A János vitézben olyan nagyszerű érzés fogni a magyar zászlót amikor Barbi ráköti a piros szallagot és azt énekli: „ Pirosodjék fenn a zászlón, egész világ lássa, hogy a magyar dicsőségnek nincsen elmullása...„ --Elviselhetetlennek tartom magam. Sokszor szeretek hülyeségeket kérdezni. Nagyon nyitott vagyok az élet dolgaira, bármit képes vagyok befogadni. Néha már annyira be akarom fogadni, hogy az a másik számára terhessé válik. 3-4 hónapig lehet velem kibírni, tovább nem. Addigra elég lesz a túlzott szeretetemből, elég lesz az odaadásomból. Ilyen vagyok, telve érzésekkel és szeretettel és egyszerüen imádom magamból ezeket kiadni, elhalmozni velük a körülöttem élőket. Ezt persze az emberek különbözőképpen viselik. --Nagyon sokat köszönhetek Pintér Tibornak. Gyakorlatilag a 7 év minden percét amelyben lelkiekben megerősített. Én egy könnyen lelki sérülő , úgy értem nagyon könnyen megbántható ember vagyok. Mindent a szívemre veszek és hordozom mint egy tüskét a köröm alatt. A „ Goór Nagyban” rengeteget bántottak az osztálytársaim. Próbáltak elnyomni mindig, iszonyatosan. Talán azért mert azt érezték, hogy több van bennem mint bennük. Állandóan azt vágták a fejemhez, hogy rossz vagyok, vegyek külön órákat itt meg ott, soha nem leszek jó...kiröhögtek és ez így ment nap mint nap. Rettenetesen el voltam keseredve. Aztán lejöttem ide /a Sziget Színházba/ és Tibor rögtön bedobott bennünket a mély vízbe, adta a lehetőségeket egyiket a másik után. Kaptam tőle egyfajta szeretetet, ezt megkaptam a társaimtól is , és ami talán a legfontosabb :éreztem, hogy a közönség is szeret. Az előadások végén amikor a színpadon a tapsban fürödtem arra gondoltam, hogy ha 150 embernek tetszik amit csinálok és 17-nek nem, talán mégsem bennem van a hiba... --Álomszerep? Szerintem a Jézus Krisztus Szupersztár főszerepe egy igazi álomszerep. Ezt én már 24 évesen megkaptam. Ez a musicalirodalom legnehezebb szerepe. Óriási kihívás, küszködöm is vele rendesen. Minden előadáson a legjobbat szeretném nyújtani de tudom, hogy mindig lehet jobban. Az a jó, hogy pici színház vagyunk és az igazgató engedi, hogy megvalósítsuk az álmainkat. Tehát nem az történik, hogy görcsölünk egy nagy színházban mondjuk 18. statisztaként és várjuk, hogy ránk mosolyogjon a szerencse. Itt az álmok valóra válnak, azok lehetünk akik akarunk... Vegyük például Bergert a Hair- ből. Ez is egy álomszerep -de ezt most már hagyjuk is- látható, hogy tulajdonképpen minden darabunk egy álom beteljesedése...egészen egyszerüen szerencsésnek tartom magam. --Tíz év múlva mi lesz? Ezen még nem gondolkodtam. Mindenképpen itt szeretnék élni Magyarországon. Ezt azért mondom mert egy időben gondoltam rá, hogy talán Bécsben vagy Németországban lenne jó karriert csinálni. Ma már jobban szeretnék mondjuk Szegeden a szabadtéri játékokon a Dóm téren egyszer tízezer ember előtt fellépni. Háromezer ember előtt egyszer már szerepeltem, elmondhatatlan érzés... --Szabadidőmben fantáziálni szeretek. A Gyűrűk Urához hasonló történeteket, meséket /?/ kedvelem. Ehez hasonlókat próbálok magam is írni. Néhány „művem” megtalálható az interneten. Természetesen énekelni is nagyon szeretek. Elmondhatom, túl vagyok egy csúnya betegségen, ami eléggé megnehezítette az éneklést... és pihenni, aludni lenne jó! Erre azonban még egy kicsit várnia kell. Nem csak a színházban, hanem a munkahelyén is helyt kell állnia. Előfordult vele, hogy amikor hajnal kettőig próbáltak egyszercsak megszólalt a telefonja. A rendező kikelt magából: --Ki az aki ilyenkor telefonál? --Ez csak az ébresztőm! Bocsánat, de lassan indulnom kell a munkahelyemre... Szabina Zoltán |