Bordás Barbara

NÉVJEGY: Bordás Barbara
1986 junius 3.-án született
A Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium elsőéves hallgatója
5 éve tagja a társulatnak

     A fagyos december esti találkozóra pontosan érkezik a csinos, hosszú barnahajú lány, akiröl már az első mondatok után kiderül, hogy rendkivül szerény de roppant céltudatos ember. Nem is hagy  kétséget afelöl, hogy  mi szeretne lenni: színésznő. Mesélni kezd és mire a beszélgetés végére érünk, már teljesen biztos vagyok benne, hogy eléri célját.
    -- A József Attila Általános Iskola 8. osztályos tanulója voltam, amikor megnéztük a Grease című musicallt. Akkor kezdtem álmodozni. Később egy barátnőm vitt le a musicall studióba de ezt akkor még csak egy jó bulinak tartottam. Mivel nyolc éven keresztül folyamatosan foglalkoztam zenével - az iskolai kórus tagja voltam és zongorázni is tanultam-  volt némi sütnivalóm és nemsokára megkaptam Rolla szerepét a Mágnás Miskában.
Akkor még fogalmam sem volt mi az az operett. Visszanézve az első előadásunkról készült videófelvételt, ez akkor igencsak merész vállalkozásnak tűnt.
     --Azóta sokminden változott. Mit szólsz ahhoz, hogy sokan téged tartanak a Sziget Színház primadonnájának?
       ( Nevetve utasít vissza.)
     -- Jaj dehogy! Nagyon messze vagyok én még attól.
Ennek ellentmondani látszik, hogy 19 évesen már olyan operettek főszerepeit játszotta, énekelte el mint a Csárdáskirálynő Szilviája vagy a Marica grófnő.
Idén nyáron a Kéktó Zenés Színházi Fesztiválon a János Vitézben Iluska szerepét osztották rá.
     -- Mindhárom darabot Maros Gábor rendezte akitől rendkívül sokat tanultam. Szakmai hozzáértése hatalmas , tapasztalata óriási. Ő vezetett be az  operettek csodálatos világába, lelkesedése hamar magával ragadott és ez vélhetően tartani is fog ameddig csak élek. Nehezen tudnám elképzelni magam Csehov egyik drámájában mert a színészetről még nagyon keveset tudok. Az operettekben, musicallekben sokkal otthonosabban mozgok.
Ez talán annak is köszönhető, hogy gyermekkorom óta folyamatosan tanulok énekelni. Véleményem szerint mindenki „jó hanggal” születik de az emberek többsége nem tanul meg bánni a hangjával. Pedig csak ennyi a titok: meg kell tanulnunk használni a hangunkat. Én éppen ezen vagyok. Régebben az általánosban most itt a „Konzi”-ban, és reményeim szerint majd a Zeneakadémián.
      A tanulás és az előadások szinte az egész napomat kitöltik. Szabadidőmben olvasni szeretnék. Idén nyáron sajnos a szokásos balatoni nyaralás is elmaradt a családdal és ez nagyon hiányzik. Ha most valami csoda folytán két hétre bezárnának a színházak ezt rögtön pótolnám. Nagyon fontosak számomra a szüleim és a húgom, akikkel együtt élek. Apukám, aki többek között zongorázni tanított, és anyukám, aki bátorít ha elbizonytalanodom és akinek bármikor kiönthetem a lelkemet. Timea szintén a társulat tagja, s bár neki is nagyon szép hangja van, most inkább a táncos karrier felé kacsingat.
      Tíz év múlva már az lenne jó, ha lenne egy önálló családom. Egy odadó férj, egy gyermek. Annyira szeretnék csak „befutott” lenni, hogy abból gond nélkül meg tudjunk élni. Ha elmegyek gyereket szűlni, a szakma ne felejtsen el és visszavárjon. Nem tagadom jólesik, hogy a szigetszentmiklósi buszon már összesúgnak a hátam mögött de nem vonz a sztárság ebben a pletykaéhes világban. Ebből a szempontból sokkal inkább szeretnék olyan lenni, mint Hernádi Judit, akit rendkívül sokoldalú színésznőnek tartok és mégsem hangos a sajtó a magánéletétől. Vagy Miklósa Erika, aki évente csak 8-10 fellépést vállal és egyébként egész éveben a családjával él.
Tudom, addig még nagyon hosszú az út, de  olyan fiatal vagyok!
       Odakint szállingózni kezd a hó, fenyőillatot hoz a decemberi szél.
     -- Most így az év vége felé szeretném kihasználni az alkalmat, hogy megköszönjem a társulat minden tagjának az egész éves odaadó munkáját, az együt töltött boldog órákat. El kell mondanom, hogy nagyon szeretjük egymást, igazi csapat vagyunk, egymás legkisebb rezdüléseit is ismerjük. Nagyon boldog vagyok, hogy közéjük tartozom. Nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani a közönségünknek, akik bátorítanak, szeretnek benünket. Ez az utóbbi a legfontosabb számunkra.
A társulat nevében mindenkinek békés karácsonyt, és boldog új esztendőt kivánok.
   
 
                                                                                                                                                                                                 Szabina Zoltán